Emlékkép a tanyáról.

 

 

Saját vers.

Hosszú úton ballagok a múltamra gondolok.

Visszatér a szép emlék, frissen él a tanya kép.

Szépen kaszált bejáró az ős régi istálló.

Anya keze széppé tette, tapasztotta, meszelgette.

Az udvara hatalmas, közepén a kútágas.

Dinnye csücsül vödörben, jéghideg lesz ebédre.

Sétálok a bejárón, a tanyánkat csodálom!

Meszelt fala szép ablaka, virágos kert a pitvara.

Bőg a tehén, szomjas már, felhúzott víz várja már.

Majd irány a tarka rét, legelj Csákó, tej a tét!

Tyúk és kakas serege, szabadság a mindene.

Hála képpen tojnak szépen, süthet anya kemencében.

Jön a vihar erős szél, felhő szakad, szalad szét.

Mezítláb a pocsárban, kis békák közt,,,imádtam.

Emlékezni, jaj de szép, mindez elmúlt, álomkép.

Tanya nincs már, gaz nőtt már az udvaron.

Mohás vályú emlékeztet, hol élet volt most nyugalom.

Pacsirta is azt dalolja, emlékezz a múltadra!

Az emlékkép megszépíti jelened és múltadat!

Írta: Sz T. 2023.01.17.